Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Átkozott boszorkákFülszöveg
A Hetedik mennyország írójának újabb elbűvölő regénye, melyből néhány éve Nicole Kidman és Sandra Bullock főszereplésével készült nagy sikerű misztikus vígjáték  varázslatos és megindító történet a szerelem erejéről és a vágy hatalmáról. A hol kacagtatóan bájos, hol krimiszerűen izgalmas kötet főszereplői az évszázadok óta különös tulajdonságokkal felruházott Owens család lánygyermekei. Gillian és Sally éveken át tapasztalhatták, milyen gyötrelmeket okoz a szenvedély, megfogadják hát, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek. Miután felnőnek, a lányok útja elválik, ám a sors közbeszól, és egy rendkívüli esemény ismét egymás mellé sodorja őket. Ekkor aztán mintha elfojthatatlanul törne felszínre mindaz, amitől mindig is igyekeztek elzárkózni… Finom, ironikus humora, mélységes emberismerete és megkapóan lírai nyelvezete miatt Alice Hoffmant gyakorta emlegetik a manapság reneszánszát élő Jane Austen modern megfelelőjeként. Egy-egy újabb regényének megjelenése mindig valóságos irodalmi szenzáció.

Jó ideje szerettem volna már megismerkedni Alice Hoffman műveivel, és néhány hete a könyvtárban megtaláltam az Átkozott boszorkákat, így úgy döntöttem, hogy kikölcsönzöm. A filmet a többséggel ellentétben még nem láttam, és a történetről is csak halvány fogalmaim voltak, szóval mindennemű benyomás, előítélet és elvárás nélkül tudtam belekezdeni.

A történet egy testvérpárról szól, akik teljesen különböznek egymástól, és akiket a szüleik halála után különc, boszorkány nagynénikéik nevelnek. Már kamaszkorukban is teljesen más utakon járnak, felnőttként azonban valóban elválnak útjaik, és éveken keresztül nem is találkoznak egymással. Sally komoly és visszafogott, gyermekeit egyedül nevelő nő, aki nem akar a boszorkány praktikák bűvöletében élni, míg Gillian vad és független, az élete pedig meglehetősen rendezetlen. (Sally-t jobban kedveltem, mint a húgát, de tény és való, hogy a történet végére Gilliant is egészen megszerettem). Aztán egy nap Gillian megjelenik Sally ajtajának küszöbén, ugyanis szüksége van a nővére segítségére. Gillian beköltözésével felborul a háromtagú család megszokott rendje, megváltoznak az erőviszonyok, és Sally sokszor úgy érzi, hogy háttérbe szorult a saját családjában. Kiéleződnek a konfliktusok a nővérek között, de Sally lányai, Antonia és Kylie között is feszültté válik a helyzet…

Alice Hoffman stílusa már az első néhány oldal után beszippantott, és azon kaptam magam, hogy egy szuszra elolvastam majdnem száz oldalt. Hihetetlenül színes-szagos könyv, felvonultatja az érzelmek egészen széles skáláját, bevonva az olvasó minden érzékszervét, így az olvasás igazi “interaktív” élmény. Végig éreztem a különféle jótékony és veszélyes gyógynövények átható és intenzív illatát, a titkokat rejtő, balzsamos nyári esték zamatát, a sülő sütemény egész házat belengő édes aromáját, a fullasztó, párás levegőt a baljóslatú vihar előtt. De ugyanúgy éreztem a magány, a kétségbeesettség és a vágyakozás ízét is, ami mindegyik szereplő lelkét átjárta valamilyen oknál fogva, és rögös utat kellett bejárniuk, hogy megnyugvásra leljenek.

Szeretem a családregényeket és Alice Hoffman valami egészen különlegeset alkotott, a szereplői ugyanis nem mindennapiak, a nagynénik különcsége a lányokban is visszaköszön, ám nem a rigolyás, hanem a bájos, jó értelemben; pont annyira, hogy egyedi személyiségek legyenek, anélkül, hogy bolond, negatív értelemben vett furcsa boszorkányok lennének. Tetszett, ahogy a különvált nővérek sorsa ismét újra összefonódott, és a kötelékük megerősödött, ezáltal pedig helyreállt a család egysége is.

Imádtam a titkos, zárt ajtók mögött végzett házi, mágikus praktikákat, számomra leginkább ebben rejlett a regény sejtelmes, misztikus mivolta, és ez adta azt a magával ragadó, varázsos miliőt, ami teljesen magával ragadott. Nagyon ötletes megoldás volt az is, hogy az írónő az aktuális időjárást a családi események jellegéhez és súlyosságához igazította.

Senki ne egy fantasy regényt várjon, amiben mindennap varázsolnak, egyfajta kettősség jellemzi ezt a kötetet: a lányok (főleg Sally) próbálnak normális életet élni, másrészt viszont nem tudnak (időnként pedig nem is akarnak) elszakadni gyökereiktől és a mágiától, és meghatározó, jelenlévő dolog az életükben.

Minden egyes soráért teljesen odáig voltam, a gondolatvilága párosítva Alice Hoffman jellegzetes, egyedülálló hangvételével, és a történet mágikus légkörével számomra egy élvezetes, tökéletes olvasásélményt adott. Érzékletes, sűrű, telt, mint a gyülekező viharfelhő, és elektromos feszültséggel teli, mint a levegő a vihar előtt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s