Joyce Maynard: Nyárutó

NyárutóFülszöveg
Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

Henry Mills egyedül él anyjával, aki évekkel korábban elvált Henry apjától. Adele (Henry anyja) depressziós, és alig teszi ki a lábát a házból. Nem dolgozik, és tulajdonképpen semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal, nem él társadalmi életet, és barátai sincsenek. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor Adele életében megjelenik egy férfi, aki mindent felforgat körülötte.

Frank egy áruházban kér segítséget Henrytől és az anyjától, akik vonakodva, de eleget tesznek a férfi kérésének: hazaviszik és menedéket nyújtanak neki néhány napra. Ez idő alatt Adele kivirágzik, újra megtapasztalja, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, Henry pedig hosszú idő óta először látja boldognak az anyját, amitől ő is az lesz, és végre ő is átélheti az igazi, családi összetartozás élményét. Míg apja és annak új felesége oldalán csak felszínes, feszélyezett péntek esti vacsorák jutnak osztályrészéül, addig Frank mellett önfeledten tud nevetni és játszani, pedig már egyiket sem csinálta nagyon régen. Frank jelenléte anyát és fiát is teljesen felrázza, az alatt az idő alatt, míg velük van, teljesen megváltozik minden: az élet újra szép és vidám lesz. Ez azonban nem tart sokáig, egy félreértés miatt Henry ugyanis azt gondolja, hogy az anyja és Frank meg akarnak szökni, őt pedig hátra akarják hagyni, ami miatt düh és féltékenység lesz úrrá rajta. Meggondolatlanul kikotyogja egy új ismerősének, hogy egy szökött fegyencet rejtegetnek otthon, aki nem habozik ezt bejelenteni a rendőrségre, így Franket újabb huszonöt év szabadságvesztésre ítélik emberrablás és szökés miatt. Adele összeomlik, még jobban depresszióba esik, amikor elveszíti a férfit, aki újra fényt és örömöt vitt az életébe. Frank azonban huszonöt hosszú év után is reménykedik benne, hogy visszatérhet Adele-hoz.

Ez a könyv nem egy egyszerű romantikus regény szirupos happy enddel. Nagyon mély és tartalmas történet egy megkeseredett, depressziós nőről, akit többször is meggyötört az élet, és a fián kívül nem maradt semmije és senkije. Ez a nő nagyon szenved, csak ezt kifelé nem mutatja, főleg nem a fia felé, igyekszik úgy tenni, mintha az élete normális lenne, és nem foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róluk mások. És aztán egyszer feltűnik az életében valaki – egy férfi -, aki lángra lobbantja a benne az igazi, érző, lélegző nőt és a szunnyadó érzelmeket, és akkor ő teljesen kivirágzik. Aztán amilyen viharosan megismerte és megszerette a férfit, olyan hirtelen el is veszíti. Újabb tragédia éri, vigasztalhatatlan, és végképp magába zárkózott, de aztán mégis bebizonyosodik, hogy vár még rá szép jövő, ha képes várni és remélni. Lecke ez a szerelemről, a hitről, a reményről, és arról, hogy a féltékenység és az elkeseredettség mekkora bajt képes okozni.

A történteket a tizenhárom éves Henry meséli el, nagyon érdekes volt az ő szemszögből szemlélni az eseményeket. Rengeteg érzés kavarog benne, és Joyce Maynard könnyed természetességgel adta át ezeket, mindemellett tökéletes szépirodalmi igényességű a stílusa, és egy kiskamaszon keresztül tökéletesen megrajzolt jellemeket ismerhetünk meg. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen élvezetes lehet egy ilyen korú fiú gondolatain keresztül végigkövetni az eseményeket, de pozitívan csalódtam. Henry nagyon érett, ez nyilvánvalóan köszönhető az anyja életmódjának, amivel a fia is kénytelen azonosulni, de aztán kiderül, hogy a zárkózottság nem feltétlenül egyenlő ám a szomorúsággal, csak kell valaki, aki előcsalogatja a felszabadult oldalát.

Franket sem lehet egyszerűen megítélni, nem egy egyszerű történet az övé sem. Rendkívül különböző a karaktere Adele-tól, ám mégis nagyon sok tekintetben hasonlít Adele-ra, vele is megannyi tragédia történt, és az egyik a szabadságába került. Ő sem képzelte, hogy várhat még rá bármi is a rácsokon túl, amikor találkozott Henryvel és az anyjával. Nem csak szerelmet, hanem szerető családot is talált.

Teljsen magával ragadott a Nyárutó, és annak fullasztó, szenvedélytől izzó miliője. Joyce Maynard stílusa teljesen levett a lábamról, ő is azon írók közé tartozik, akik adnak a részletekre és a hangulatteremtésre. Érdekes, hogy ki nem állhatom a nyarat, de vannak írók, akik képesek ez után a fülledt közeg után is vágyakozást ébreszteni bennem, és azt hiszem, itt kezdődik az írói tehetség.

Nem egy hosszú könyv ez, de nem is ettől függ az értéke. Teljesen a bőröm alá mászott, és azt mondhatom, hogy végre valahára találtam egy gyönyörű, megható, nem érzelgős, mély és tartalmas, nagyon szép kortárs romantikus regényt.

A Nyárutó elvarázsolt, rabul ejtett, és bámulatos magasságokba emelt. Köszönöm az élményt, Joyce Maynard!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s