Elavulttá váltak a kötelező olvasmányok?

Nemrég újra beköszöntött az ősz, így újabban ismét cikkek tucatjaival találtam szemben magam arról, hogy mennyire elavulttá váltak a kötelező olvasmányok, és most már tényleg le kellene cserélni őket. A téma persze nem új, évek óta a csapból is ez folyik, és egyre többen “követelik” az elavult klasszikusok leváltását, mondván a diákok nem értik és unják ezeket az olvasmányokat, elrettentik őket az olvasástól, és ezek miatt a könyvek miatt nem lesz belőlük olvasó felnőtt. De tényleg ilyen egyszerű a dolog? Cseréljük le a listát, és minden megoldódik?

apple-blur-book-stack-256520
Photo by Pixabay on Pexels.com

Véleményem szerint nem, és nincs olyan nagy baj a kötelező olvasmányok listájával. Bármennyire is fájó beismerni, de a magyar irodalom tantárgy tanításának nem az az elsődleges célja, hogy megszerettesse a diákokkal az olvasást, hanem az, hogy a diákok megismerkedjenek az egyes irodalomtörténeti korszakok stílusjegyeivel, műveivel, vagyis magával az irodalmi kánonnal. A görög eposszal nehezen lehetne megismerkedni Harry Pottert olvasva. Ettől függetlenül igenis lehetne élménycentrikusan, az olvasás szeretetére nevelve tanítani ezt a tantárgyat, amihez azonban nyilvánvalóan rendszerszintű változásokra, nem kizárólag a kötelező olvasmányok listájának felülvizsgálatára van szükség.

A legnagyobb probléma az időrendi tartalomszervező elvvel van, ugyanis egy 12-13 éves diák sem megérteni, sem értékelni nem fogja A kőszívű ember fiait, a nehéz nyelvezete miatt pedig tényleg meg fogja utálni, és úgy fogja gondolni, hogy a magyar klasszikusok unalmasak, és jó eséllyel soha többet egyet sem fog a kezébe venni. De egy 9. osztályos is falnak fog menni az Iliásztól és az Isteni színjátéktól. De egy 18-19 éves diákot már lehet, hogy lekötnének ezek a művek. Persze erre nincs semmilyen garancia, valakiből az iskola és a tanár minden igyekezete ellenére sem lesz olvasó felnőtt. Ehhez kell az otthoni jó példa és az érdeklődés is, és ezek nem mindenki esetében adottak.

Az általános iskola az, ahol talán változtatni lehetne a kötelező olvasmányok listáján, hiszen egy 7. osztályost tényleg nem kellene A kőszívű ember fiaival gyötörni. Ezekben az években be lehetne csempészni a tantervbe a könnyedebb és élvezetesebb olvasmányokat, amik bőven megtalálhatóak a klasszikus és a kortárs művek között, ebben az időszakban még valóban rugalmasabban kellene hozzáállni az olvasmánylistához, habár egy-két nehezebb művet leszámítva az általános iskolai kötelező olvasmányok listája nem olyan vészes.

Az, hogy egy gyermek mit lát otthon a születésétől fogva, és hogy a szülők hogyan állnak hozzá a kötelező olvasmányok kérdéséhez, rengeteget számít. Ha ugyanis soha nem olvasnak előtte/vele/neki, nem látja a jó példát, nem szerettetik meg vele már otthon, gyermekkorában a könyveket, nem lát olvasó felnőtteket maga körül, és a szülők is csak folyton szidják a kötelező olvasmányokat, akkor ő is utálni fogja az egészet. A morgó, szitkozódó, panaszkodó szülők csak a gyermek dolgát nehezítik meg, és ezt sokszor sajnos nem veszik észre. Nagyon sok múlik a tanáron is, a hozzáállásán, a módszerén, akinek persze nincs könnyű dolga, hiszen alapvetően nagyon szűk a mozgástere, de mégis… Mindenki életében voltak különc tanárok, akik inspirálták, megmozgatták, akik élvezetesen tudtak tanítani, mindenféle kötöttség és nehézség ellenére. Több ilyen tanárra is nagy szükség lenne. Nagyon összetett téma ez, sok tényezőtől függ, ki mennyire fogja nehezen abszolválni a kötelező olvasmányokat, nem lehet egyszerűen arra fogni az egészet, hogy nehéz és unalmas könyveket kell elolvasni. Sokan a Harry Pottert sem olvasnák el, mert semmilyen módon nem lennének ösztönözve az olvasásra, és olyan példa állna előttük, hogy olvasni felesleges, unalmas és hülyeség.

De ahogyan a bejegyzésem elején is írtam, nehéz lenne úgy oktatni egy adott tantárgyat, hogy nem vesszük figyelembe az eredeti rendeltetését. A matematika órának sem az a célja, hogy a diák megszeresse, hanem hogy megtanuljon számolni, és ne legyen szüksége számológépre ahhoz, hogy összetudjon adni két kétjegyű számot. És mindez nem jelenti azt, hogy nem lehet úgy tanítani, hogy a kötelezően elérendő cél mellett a diák meg élvezze és meg is szeresse az adott tantárgyat, de csak erre alapozva nem lehet mindent könnyebbé tenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s