Szilvási Lajos: Egymás szemében

Egymás szemébenFülszöveg
Szilvási Lajos, elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ. Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön. Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve.

Ezer éve szemezek Szilvási Lajos könyveivel, édesanyám mindig is ajánlotta őket, de mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer elolvasok valamit… Aztán az egyik kedves kolléganőm mondta, hogy neki az Egymás szemében a kedvenc könyve, úgyhogy nem halogattam tovább az olvasást, két pozitív ajánlás a közvetlen környezetemből már hatott rám annyira, hogy valóban kézbe vegyem a szerző egyik könyvét.

Az Egymás szemében egy, a ’70-es években játszódó naplóregény, ami két fiatal, Tamara és Attila megismerkedésének és szerelmének a történetét meséli el. A regény stílusa azonnal magával ragadott, rögtön tudtam, hogy szeretni fogom mind a történetet, mind az írót. Szilvási Lajos elképesztően olvasmányosan, kifejezően és részletgazdagon ír, tökéletesen átadott minden mozzanatot, érzést és gondolatot. A ’70-es évek életérzése úgy áradt felém a lapokból, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel, teljesen együtt éltem velük, pedig akkor még meg sem születtem. Már ezért az utánozhatatlan hangulatteremtésért is imádtam olvasni, de a történet is teljesen magával ragadott.

Két, a felnőtté válás küszöbén álló fiatal, akik keresik a helyüket a világban, és egy kicsit ki is lógnak a kortársaik közül, egymásba szeret, és egy egészen különleges szerelem bontakozik ki közöttük. Napló formájában írják le egymás iránti érzéseiket, ám nem csak kettejükről olvashatunk, hanem a családi problémáikról, és arról is, hogy mit gondolnak önmagukról és a világról. Alapvetően szokásos tinédzserdolgokról olvashatunk (szerelem, testiség, barátok, klubok, táborok, Ifipark, csavargás), van benne bőven kamasz szenvelgés, dráma és feszültség, de ez a történet mégis több ennél, egyrészt mert – ahogyan a bejegyzés elején is írtam – kiváló a stílusa, másrészt pedig mert Szilvási Lajos kifejezetten értelmes főszereplőket teremtett meg. Nem tökéletesek, és persze elsősorban tinédzserek, de a korukhoz képest kifejezetten érettek, nem azok a tipikus nemtörődöm, semmi nem érdekel, üresfejű tizenévesek. Attila humorát kifejezetten kedveltem, nagyon jó szófordulatai, és éles, humoros-szarkasztikus meglátásai voltak, az ő naplóbejegyzéseinek legalább az egyharmad része lejegyeznivaló (már bánom is, hogy legalább néhányat nem írtam le).

Tamara és Attila szerelme nagyon hirtelen lobbant fel, ebből következően rendkívül heves, már-már rajongásig odavannak a másikért. A társadalmi nyomás és a kortársak befolyása azonban nem kímélet őket – nincs ez másként manapság sem –, ezért egy időre különváltak útjaik, de aztán újra egymásra találnak, csakhogy újabb bonyodalmaknak nézzenek elébe. A múltbéli nehézségek és a jelen bizonytalanságai ellenére számomra ez egy pozitív és életigenlő könyv volt, ezért egy kicsit sajnálom, hogy így lett vége, minden jó érzés ellenére már az elejétől fogva tudtam, hogy ez a klasszikus túl szép, hogy igaz legyen esete, és nem lesz feltétlenül boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezése. Ennek ellenére bennem nyomott hagyott, felidézett egy-két régi emléket, és adott néhány keserédes, de boldog órát.

Azért tetszett sokkal jobban, mint bármilyen kortárs ifjúsági regény, mert az emberi kapcsolatok sokkal hitelesebbek és valódibbak voltak, mint sokszor napjainkban, és ez nekem egy olyan lelki feltöltődést adott, hogy képtelen vagyok nem jó érzésekkel gondolni rá. Természetesen terítékre kerültek politikai és társadalmi kérdések is, de ez kellett, így volt jó, ez ugyanúgy hozzáadott ehhez a történethez, és hát a szereplők mindennapi életére is hatással voltak ezek körülmények, ahogyan napjainkban is így van. Attila apjának tarhosrévi tartózkodása és munkája kapcsán nagyon sok olyan problémakör és kérdés merült fel, ami napjainkban is igencsak aktuális.

Jó volt olvasni a ’70-es évek mindennapjairól, a nosztalgikus, retró életérzés maradéktalanul beszippantott, a fejemben mindig szólt egy-egy ikonikus, klasszikus magyar rock dal az akkori érából (amit én egyébként imádok), és egybevetve mindent, a fiatalok szerelmét, az annak „díszletéül” szolgáló korszakot, eseményeket, történéseket, és az atmoszférát, számomra nagyon egyben volt az egész, helyet is kapott ez a könyv a kedvenceim között, méghozzá az elsők között.

Jó szívvel ajánlom annak, aki vágyik egy tartalmas, elgondolkodtató, nem csak szerelemről szóló, de alapvetően szerelmi ifjúsági történetre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s