10 könyv az elmúlt 10 évből, avagy az évtized legjobbjai

Idén nem csupán a szokásos évzáró bejegyzéssel készültem, hanem összeszedtem az elmúlt tíz évből tíz olyan olvasmányt, ami nagy hatással volt rám. Mivel körülbelül ennyi ideje olvasok úgy igazán, ezek a kedvenc könyveim is egyben (persze csak részben, ennél sokkal nagyobb a kedvenceim száma). A listát úgy szerettem volna összeállítani, hogy minden évből kiválasztok egy olvasmányt, de ez nem sikerült, a legtöbb nagy hatású könyvet a 2010-es évek első felében olvastam.

bookcase-1869616_19201

Nagyon nehéz dolgom volt, egyrészt azért, mert viszonylag sok kedvenc könyvem van, másrészt pedig azért, mert mindenevő olvasó vagyok, és nagyon nehéz összevetni a különböző műfajú és stílusú könyveket, és sorrendet felállítani közöttük. Soha nem válogattam téma alapján az olvasmányaimat, néhány kivételtől eltekintve (pl. nagyon gagyi ponyvák, erotikus regények) bármit elolvasok, ami minőségi, legyen az egy romantikus regény, egy történelmi életrajz, egy nemzeti eposz, verses kötet vagy az orosz epika egyik kiemelkedő alkotása. Mindegyik más célzattal született, más mondanivalóval rendelkezik, ezért párhuzamot vonni közöttük lehetetlen, és egyben felesleges is. Úgyhogy felállítottam ugyan egy rangsort, de ez nagyon esetleges, és vérzik a szívem több könyvért is, amit nem írtam fel erre a tízes listára. Megpróbáltam tényleg azokat összeszedni, amik által valóban formálódtam, és többet adtak annál, hogy jó volt őket olvasni.

1. Charlotte Bronte: Jane Eyre
Az örök kedvenc. Nem tudom, lesz-e olyan könyv, ami egyszer majd letaszítja a trónról, de számomra tíz éve az első helyen áll. Romantikus lelkem imádja ezt a történetet, főként azért mert legalább annyira rajongok egy igazán hitelesen megírt szerelmi történetért, mint egy rejtélyes és titokzatos misztikus históriáért, ódon házakért és kísértetekért.

2. A Diadalív árnyékéban
Ez a könyv lehetne egy nagy idézet mindenről, ami egyenlő azzal, hogy ember és élet. Soha nem tudtam írni róla, szerintem nem is fogok, de azt hiszem már nem is akarok. Nekem elég az, hogy időnként újraolvashatom.

3. George Orwell: 1984
Az 1984 a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. Disztópia ugyan, de világszerte elképesztően aktuális, és azt hiszem, mindig is az lesz.

4. George Orwell: Állatfarm
Nem tudok mást hozzáfűzni, mint az 1984-hez. George Orwell nagyon tudott valamit.

5. Robert Merle: Mesterségem a halál
Robert Merle ebben a könyvben megannyi erkölcsi kérdést és dilemmát vet fel hatalomról, életről és halálról, az emberi lélek legmélyére ásva. Zseniális lélektani és történelmi regény egybegyúrva.

6. Vladimir Nabokov: Lolita
Vladimir Nabokov egy igazi géniusz volt, számos zseniális, ámde nehéz alkotást hagyott maga után, ám regényei nem könnyen emészthetőek, igazi szellemi munka értve olvasni őket. Kell hozzá bizonyos fokú olvasottság és műveltség, és a gyakorlatlan olvasók a lassú és olykor nehézkes cselekményvezetés miatt hamar beleunhatnak. A mai napig nagyon sokan bírálják a témája miatt, mondván hogy erotikus regény, amelyben egy gyerek abúzus áldozata lesz. Nos, a második része igaz, de az elsővel én nem értek egyet, hogyan  is lehetne erotikus regény? Egy mentálisan beteg felnőtt férfi kapcsolata egy gyerekkel semmilyen szempontból nem lehet erotikus. Arról nem is beszélve, hogy az erotikus regények vágykeltési célzattal íródnak, a Lolitáról ez aligha mondható el. Kellemetlen a témája, ezért az emberek inkább nem olvassák el, vagy pedig negatívan értékelik, mert nem értik. Sajnos nem ritka történet egy egyedülálló, különc művész szemüvegén keresztül. Martin Amis azt írta a Lolitáról, hogy úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, és ezt nagyon jól megfogalmazta. Tényleg olyan. Nagyon sok és émelyítő, de irodalmilag kiemelkedő alkotás.

7. Madách Imre: Az ember tragédiája
Ez a dráma már akkor a kedvencem lett, amikor kötelező olvasmány volt a gimnáziumban, utána pedig többször is újraolvastam. Az élet nagy kérdései, az ember elméjének örök mozgatórugói, a létezés filozófiája, folyamatos keresés és gyötrődés. Precíz mestermunka, elmélkedésre ösztönöz, kiábrándít a nagy ideológiákból, de semmilyen felvetett kérdésre nem ad konkrét választ, talán azért, mert nincs is.

8. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.

Emlékszem, amikor olvastam ezt a könyvet, akkor nagyon élénken az maradt meg bennem, hogy elrontották Charlie-t. Jónak lenni sokszor sokkal nehezebb, mint okosnak. A tudás megszerezhető, a szeretetnek és a jóságnak azonban belülről kell fakadnia. Miért baj az, ha nem mindenki okos? Az a legrosszabb dolog a világon, ami történhet valakivel, hogy nem elég okos? Inkább legyen valaki buta, de szeretettel teli, mint okos, de nemtörődöm, gonosz vagy rossz szándékú.

9. Szabó Magda: Abigél
A mindenki által utált és lenézett, elkényeztetett, budapesti Vitay Georginát én nagyon szeretem. Az apja minden magyarázat nélkül kiszakítja a megszokott környezetéből, idegen helyre viszi, ahol nem érzi jól magát, és tekintve, hogy ő a nagyvárosi, sznob új lány, nem is akarják befogadni. Hogy is kellene viselkednie? Én sem hiszem, hogy annyi idősen, hasonló helyzetben máshogy viseltem volna magamat. Aztán amikor megtudja, hogy miért kellett az apjának elvinnie a szigorú református, lánynevelő intézetbe, felfogja a helyzet súlyosságát, és példaértékű módon állja a megpróbáltatásokat. A nyomasztó, háborús események között pedig létfontosságú az állhatatosság. A történet csavaros, és olyan kifinomultan zseniális, mint maga Szabó Magda. Nem egy tipikus, könnyed lányregény, a háborús közeg miatt sokkal több annál. Régi és örök kedvenc, a Zsurzs Éva által rendezett sorozat pedig ugyanolyan elsőrangú, mint maga a regény, amihez nagyban hozzájárul nagy színészeink páratlan alakítása.

10. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Egyszerű, kisvárosi emberek, a hétköznap szürkeségébe gubózva, ám a felszín alatt nagyon sok minden rejlik. Ez a lélektani regény volt J. K. Rowling első felnőtteknek szóló könyve, amelyben mesterien lefesti a jót és a rosszat, érzékelteti az előítélet és az elutasítás hatalmas, mérgező erejét.

Összegezve azért látszik, hogy a szívem a szépirodalom felé, azon belül is leginkább a filozofikus, lélektani könyvek felé húz. Ez mindig is így volt, és habár a kezembe szoktam venni könnyedebb olvasmányokat, ifjúsági regényeket, időnként még gyerekkönyveket is, alapvetően a saját hangomat soha nem a könnyű művekben találtam meg. Az, hogy ki milyen könyveket szeret, sok egyéb más mellett szintén egy visszajelzés az illető természetéről és jelleméről, és én mindig is egy kicsit komoly voltam (ami nem jelenti azt, hogy karót nyelt vagyok és nincs humorom, bár sokan általában társítják a két fogalmat), nekem egyszerűen szükségem van arra, hogy egy könyv ne öncélú legyen, még ha szórakoztató célzattal születik is meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem olvasok ilyeneket, mert szoktam. Néha nekem is szükségem van egy kis szünetre a sok elmélkedés közepette, egy idő után tényleg elég fárasztó, ha az embernek folyton zakatol az agya, de alapvetően szükségem van arra, hogy amit olvasok, annak legyen mélysége és mondanivalója. A nehéz, nyomasztó és kellemetlen témák soha nem riasztottak el, sőt, sokszor kifejezetten ezeket keresem, szeretek megrendítő történeteket olvasni, a valósággal szembenézni sokszor ugyan fájdalmas, de nagyon sokat lehet tanulni belőle, és azt, hogy az ember mire vágyik, nagyon nehéz irányítani. Nekem szükségem van arra, hogy építkezni tudjak egy-egy könyvből, akkor is, ha ez egy nem egy könnyű folyamat.

Hogy mit hoz a következő évtized, azt nem tudom, azon könyvek listája, amiket szeretnék elolvasni, szinte végtelen, a legtöbb klasszikus irodalmi alkotás, de nem kizárólag. Ami számomra igazán fontos – hogy ha nem is fogok tudni olyan sokat olvasni, amennyit szeretnék -, hogy amit olvasok, az minőségi legyen és jó olvasásélményekkel gazdagodjak. Ez számomra mindig is fontosabb volt az elolvasott könyvek számánál.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s