Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Krumplihéjpite Irodalmi TársaságFülszöveg
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

Tavaly ősszel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és sajnos méltatlanul sokáig pihent az éjjeliszekrényemen. Nem azért, mert ne tetszett volna, hanem azért, mert sokadszorra megszegtem az egyszerre csak egy könyvet olvasok szabályomat. Nem szeretek párhuzamosan több könyvet olvasni, mert akkor egyikkel sem haladok normálisan, és mindig, amikor ebbe a hibába esek, megfogadom, hogy soha többet… Szóval szegény Krumplihéjpite Irodalmi Társaság kb. 150 oldal után pihenni tért (pedig egyébként igazi bevackolós, őszi olvasmány), azonban pár napja ismét a kezembe vettem, és egy szuszra el is olvastam a maradék részt.

A történet 1946 januárjában kezdődik, amikor Juliet Ashton írónő egy véletlen folytán levelezni kezd egy bizonyos Dawsey Adams nevű férfival. Dawsey, aki Guernsey-n él, elmeséli Julietnek a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság megalakulásának történetét, és Juliet hamarosan azon kapja magát, hogy nem csak Dawsey, hanem a férfi barátai is rendületlenül írják neki a leveleiket, amikben mesélnek magukról, az életükről, és megosztják vele emlékeiket is a német megszállásról. Juliet ismeretlenül is annyira megszereti Guernsey lakóit, hogy úgy dönt, elutazik a szigetre, hogy megismerje levelezőtársait, és további anyagokat gyűjtsön készülő könyvéhez.

A regény stílusa azonnal magával ragadott, könnyed, de nem bugyuta vagy felszínes, bájos, de nem giccses, és nagyon olvasmányos. A humorát nagyon szerettem, pont annyira csípős és szókimondó, amennyire kell, és tökéletes egyensúlyban van a történet hangulatával, a vicces megjegyzések mindig illenek az adott szituációhoz és szereplőhöz. A karakterrajzok élethűek, mindegyik szereplő külön egyéniség, nincsenek kétdimenziós, papírmasé figurák, és emiatt fellélegeztem, nagyon untat, ha a karakterek jellemei nincsenek rendesen kidolgozva.

Ahogyan fentebb is írtam a történet alapvetően könnyed, de azért vannak benne súlyosabb részek is, amikor visszaemlékeznek a háború borzalmaira. Nem egy tényfeltáró, véres dokumentumfilm-szerű jelenségre kell gondolni, de azért elég megrázó, főleg Elizabeth története. Ez a háborús vonal ad egy kis komolyságot és drámaiságot a cselekménynek, de pont annyit és pont úgy, ahogy még elbírja. A romantikus szál sem gejl, alapvetően egészen életszerű (hiszen melyikünket nem érték még váratlan kellemes meglepetések), egy csipetnyi “ilyen csak a könyvekben történik” tündérporos, ábrándos érzelmességgel. A történet eléggé kiszámítható (már csak a filmes borító alapján is), de ez most érdekes módon nem zavart (pedig általában szokott).

A tájleírások magukkal ragadóak, én eleve imádom a szigeteket (főleg ha nem trópusi), mindent, ami víz mellett van, a nagy, nyílt réteket, a vidéki életet (én is vidéken születtem és nőttem fel, 26 éves koromig ott is éltem), a hangulatos, macskaköves kisvárosokat, a ködös reggeleket, a csipkés szirteket, a színpompás naplementéket, a vadvirágokat, a tanyákat és farmokat, és Guernsey egyszerűen csodálatos helyszín, olyan, ahol én is szívesen élnék. Felkerült a bakancslistámra, egyszer biztos, hogy el fogok oda látogatni. Most, hogy megismertem, már muszáj lesz.

Nagyon élveztem ezt a könyvet, igazi szívmelengető olvasmány, ami mosolyt csal az ember arcára. A minőségi lektűr és a levélregény kategóriában számomra kiemelkedő, felkerült a kedvenceim listájára is, és az is biztos, hogy újra fogom még olvasni. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki színvonalas, szórakoztató olvasmányra vágyik.

Van egy-két megszívlelendő életigazság is a regényben, nem hatalmas filozófiai elmélkedésekre kell gondolni, de ez nem is az a könyv.

A méltóságunkhoz való rögeszmés ragaszkodás az egész életünket tönkreteheti.

U.i.: A Kit név nekem már régóta nagyon tetszik, örülök, hogy felbukkant a regényben, és úgy gondolom, teljes mértékben illett is a viselőjéhez.

GEP_1_July_1940_-_Copy
Újságrészlet 1940 májusából. (És milyen érdekes, hogy olyat találtam, amin pont a születésnapom dátuma szerepel. Ezek a dátumok… Számmisztika az életem.) Forrás.

A bejegyzés végére pedig hoztam néhány képet Guernsey-ről, szerintem egyszerűen gyönyörű.

guernsey-rocher-compressor
Forrás.
shu-Guernsey-Channel-Islands-451116943-1440x823
Forrás.
acres-wild-guernsey-garden-shrubs
Forrás.
Fleur-du-Jardin
Forrás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s