Kedvencek

Januárban összeszedtem azokat a könyveket, amik az elmúlt évtizedben nagy hatással voltak rám, és ezek nagyrészt le is fedik a kedvenc könyveimet. Persze tíznél jóval több van, de több, mint ötven könyv felsorolásának nem látom értelmét, így ez a poszt nem a kedvenc könyveimről fog szólni, hanem minden más kedvencemről. Témákról, amikről szeretek olvasni, szerzőkről, akiktől szeretek olvasni és könyvsorozatokról. Alapvetően mindenevő olvasó vagyok, számomra a minőség a lényeg, egy romantikus regény is lehet jó, és egy szépirodalmi kötet is lehet pocsék, de nem szeretném magamat ismételni, ezt is kifejtettem egy kicsit bővebben a januári posztban, úgyhogy következzenek is a listák.

TÉMÁK

8. Szerelmi történetek
Direkt nem romantikus regényeket írtam, mert nem fontos, hogy a könyv kizárólag a románcra koncentráljon, sőt… Az alaptörténet szólhat bármiről, ha közben két ember lassan kibontakozó szerelméről olvashatok. Igazi, mély érzelmekről, nem pedig instant megoldásokról, ha kicsit sötétebb, komorabb hangvételű, az még jobb, de ez a szál sokszor könnyen átfordul nevetségesbe meg műdrámába, szóval mindenáron nem kell, hogy ilyen legyen. Viszont rózsaszín se legyen, a giccses, cukormázas, „megmutatom a világnak, hogy milyen boldog vagyok” életérzés nem az enyém, inkább a meghittséget és a bensőségességet (van ilyen szó, nincs túlragozva?) preferálom. Egyszerűen csak legyen hiteles és normális, ami alapvetően nem tűnik megugorhatatlan követelménynek, mégis az, mert eddig nagyon kevés igazán jó romantikus regényt olvastam. Alapvetően borzasztóan kritikus vagyok a könyvekkel kapcsolatban (is), de ha romantikus történetekről (és szépirodalomról) van szó, akkor hatványozottan, mert ezeket nagyon könnyű elrontani, sok sztori hamar vasárnap reggeli juharszirupos palacsintás reggelivé válik, amiből én nem kérek. Sajnos eddig nagyon kevés igazán jó romantikus regényt olvastam. (És ez a filmekre is igaz! Utálom a monológokkal tűzdelt, irreális, hiteltelen gesztusokkal, a másik után a repülőtérre rohanós jelenetekkel, és a naplementébe ellovaglós befejezéssel záródó filmeket, és nagyon elegem van belőlük. És utálom mindenki kedvencét, A szerelmünk lapjait is, amit én rezzenéstelen arccal néztem végig, és amikor befejeződött, nem értettem, ez miért olyan népszerű, én egy könnycseppet sem ejtettem, egyáltalán nem érintett meg, számomra unalmas és sablonos. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nekem semmi nem jó.)

7. Kisvárosokban/vidéken játszódó történetek
Ez nem éppen téma, inkább helyszín, de én oda meg vissza vagyok azokért a könyvekért, amik kisvárosokban vagy vidéken játszódnak. A helyszín persze nem garantálja, hogy a könyv is jó lesz, de alapvetően vonzanak az ilyen történetek. (Persze van számos olyan könyv, ami nagyvárosban játszódik, és imádom, ilyen pl. A Highgate temető ikrei vagy A Diadalív árnyékában.)

Whitby
Egy angol kisváros, Whitby. Forrás.

6. Társadalmi témák
Vannak fontos kérdések, amik globális szinten érintenek mindent embert, és én szeretek ezekről olvasni. Akár aktuálisak, akár nem. Akár valósak, akár nem. Ugyanannyira szeretek egy éppen napirenden lévő kérdéssel foglalkozó témáról olvasni, mint  pl. egy fikciót (itt tipikusan a disztópiára vagy az utópiára gondolok). Az, hogy mennyire kedvelem meg az adott könyvet, természetesen nagyban függ attól, hogy alapvetően olyan gondolatokat, értékeket közvetít-e, amivel egyetértek.

5. Fantasy
IMÁDOM a jó fantasy-t. Az elvárt követelményeim kb. ugyanazok mint a szerelmi sztoriknál, olyan értelemben, hogy legyen eredeti. Nem kell több szerelmi háromszög, szexi vámpír, meg a világot megmentő tinédzser.

4. Történelmi regények
Vikingek, középkor, telepesek, magyar dualizmus, nekem aztán mindegy. Imádom a történelmi regényeket. Ez nem jelenti, hogy válogatás nélkül minden történelmi regényt elolvasok, de nem riadok vissza attól, ha egy kicsit száraz a téma vagy túl vastag a könyv. Vannak kedvenc korszakaim, ezekről szívesebben olvasok, de nem zárkózom el semmi elől.

3. Emberi kapcsolatok
Nagyon szeretek emberi kapcsolatokról olvasni, legyen szó szerelemről, házasságról, szülő-gyermek kapcsolatról, testvérekről, barátokról, bármiről. Az életünk nagy részét emberek között töltjük, és nagyon sok mindent befolyásol, hogy milyen a családunk, milyen közegben élünk, a legtöbb konfliktusunk is ebből adódik, emberi kapcsolataink mindent átszőnek. Ezeknek az árnyalatait, mélységeit nagyon nehéz érzékletesen megjeleníteni, de ha sikerül, akkor – a szerző képességeitől függően – abból nagyon-nagyon jó könyv születhet.

2. Pszicho-thriller
Mivel érdekelnek az emberi lélek legmélyebb bugyrai, imádok mindent, ami pszicho-thriller: könyveket, filmeket, sorozatokat, egyszerűen rajongok értük.

1. Szépirodalom
Az, hogy valami szépirodalom, önmagában nem garancia semmire, ahogyan a ponyva sem garancia az izgalmas kikapcsolódásra. Szeretek szépirodalmat olvasni.

KÖNYVSOROZATOK

5. Tündérkrónikák
Az egyik volt osztálytársam mesélt nekem a sorozatról, és kölcsön is adta az első részt, hogy olvassam el, biztosan nekem is tetszeni fog. Először kétkedve fogadtam, aztán annyira megtetszett, hogy elolvastam az összes részt. Azóta is itt csücsül mindegyik kötet a polcomon, és érik már egy újraolvasás. Nem mindennapi fantasy, az én ízlésemnek nem mindenben felel meg, mert nem az urban fantasy a kedvenc témám, ráadásul Mac is rettenetesen irritált, és a nyílt szexualitást sem preferálom a könyvekben (habár nem volt túlságosan durva, de túl volt azon a határon, amit én megszoktam), mégis megszerettem. Írországért és az ír kultúráért pedig oda meg vissza vagyok, igaz, hogy nem feltétlenül Dublinért, hanem inkább az ír vidékért, de tetszett, jó volt végre elszakadni az amerikai helyszínektől. Moning jól ír, van stílusa, és tudja szőni a szálakat, az állam leesett egy két-csavarnál…

4. Wayward Pines
Ez egy eszméletlenül izgalmas sorozat! Körülbelül egy szuszra olvastam el mind a három könyvet, és érdekes képet fest le egy alternatív jövőről. Néhol voltak benne ugyan logikai bakik, de az alapötlet nagyon jó. Blake Crouch tőmondatait nehéz volt megszokni, de aztán belerázódtam, a Wayward Pines-hoz ez a feszes, pörgős stílus illett. Érdekes dilemmát vet fel a sorozat a szabadsággal és a szabad választással kapcsolatban. Erősebb-e az ember szabadságvágya az életösztönnél? Az utolsó kötet kegyetlen függővéggel zárult (szerintem nem is találkoztam durva nyitott befejezéssel), és sajnálom, hogy nem érkezett még folytatás, hogy fog-e nem tudom, nem olvastam utána, de én nagyon örülnék neki.

3. Engelsfors-trilógia
Ifjúsági fantasy a jobbik fajtából. Eredeti, nem szájbarágós, és nincs tele kamaszok picsogásával. Ez nem az a fajta sorozat, ahol a szerelmi háromszögeké és a nyavalygásé a főszerep, és a fantasy szinte teljesen mellékes, hanem fordítva. Tele van varázslattal, és az emberi kapcsolatokat és egyéni problémákat is nagyon szépen, hitelesen ábrázolja az szerzőpáros.

2. Tudorok 
Nagyon szeretem Philippa Gregory történelmi sorozatát, mert hiteles, és nem a száraz tényekkel gyötri az olvasót, hanem komplexen, és az emberi oldalukról mutatja be VIII. Henriket, és az őt körülvevők életét.  Nem megy át bulvárosba, de nem is marad unalmas, pedig nem könnyű megtalálni az egyensúlyt. A Tudorok sorozat köteteiről írt értékeléseim itt olvashatóak.

1. Harry Potter 
Az örök kedvenc, ami sosem fog kikopni innen, és mindig az első helyen marad a szívemben. Írtam már róla eleget, szóval most nem teszem, az ömlengéseim, és szeretetem okai ide kattintva olvashatóak.

Ezeken kívül van még néhány sorozat, amelyeknek az első/első néhány részét szerettem, de aztán annyira leromlott a színvonaluk, hogy nem folytattam őket, vagy ha folytattam is, nagyon messze kerültek a kedvenc kategóriától. Ezek főként nagy népszerűségnek örvendő könyvek, amelyeket pontosan a nagy felhajtás miatt vettem félve a kezembe. Nem mondom, hogy ami felkapott és menő, az feltétlenül rossz, de sajnos sokszor a könnyen emészthető kötetek nyerik el a többség tetszését, én pedig nagyon válogatás olvasó vagyok. Ilyen volt például Az éhezők viadala trilógia, aminek az első két része tetszett, de a harmadik az egy rettenetes olvasmányélvény volt. Vagy Rebecca Donovan Csak lélegezz! trilógiája, aminek az első részét nagyon szerettem, de a második és a harmadik az valami förtelmesre sikeredett, a Boldogító lélegzetnél rosszabb könyvet például nem hiszem, hogy olvastam eddig. Vagy ott van Victoria Schwab és az Archívum, ahol az első kötet pillanatok alatt a kedvencem lett, de a másodikkal kapcsolatban erős hiányérzeteim voltak. Jelenleg ez az öt sorozat állta ki az idők próbáját, de van egy olyan érzésem, hogy fog még bővülni a lista, három történelmi sorozat még várakozik a könyvespolcomon, azokról is fogok majd írni a későbbiekben.

SZERZŐK

A szerzők esetén nem szeretnék sorrendet felállítani, más stílusban és témában alkotnak, másban jók, és másért szeretem a munkásságukat.

Az örök nagy kedvencem Szabó Magda, aki számomra AZ ÍRÓ. Így, nagybetűvel. Az emberi lélek egyik legmélyebb ismerője. Felnőtteknek íródott történetei drámaiak és sokszor tragikusak, és olvasás után sokáig képtelen vagyok kivonni magamat a hatása alól. Érzelmi tortúra a műveit olvasni, egyszerre rettenetesek és csodálatosak, a lehető legjobb és legimpulzívabb értelemben. Kegyetlenül őszinte, sosem finomkodik, mégis kifinomult, sosem érzelgős, mégis érzelmes. Nem visszatérni hozzá elképzelhetetlen, és minden egyes alkalommal ad valamit, amitől több, jobb, bölcsebb leszek. Feloldoz, vigasztal, megríkat, megdöbbent, elgondolkodtat, és rákényszerít, hogy mélyen önmagamba nézzek. Ifjúsági regényei is mélyen megindítóak, és habár általában pozitívabb kicsengésűek, mint a felnőtteknek íródott regényei, ugyanolyan komoly és megszívlelendő mondanivalót hordoznak magukban.

Nagyon szeretem J. K. Rowlingot is, aki a Harry Potter sorozattal örök helyet bérelt magának a szívemben. Sokáig azzal vádolták, hogy nem tud igazán írni, és csak szerencséje volt egy jó sztorival, de én ezzel nem értek egyet. Az Átmeneti üresedés szintén nagy kedvencem lett, bebizonyította, hogy igenis tud írni (én ebben addig sem kételkedtem). A krimisorozatát ugyan még nem olvastam, de akár fog tetszeni akár nem, ő akkor is ezen a listán marad.

Joanne Harris nem olyan régi kedvencem, de viharként tört be a szívembe a könyveivel. A kortárs mágikus realizmus egyik jeles képviselője, aki minden egyes alkalommal hihetetlen játékot űz az olvasó érzékeivel. Könyvei teltek, színesek, szagosak, elmerülni bennük igazán intenzív élmény, csodás a hangulatteremtő képessége, a regényeit a hétköznapi varázsosság bódító miliője lengi be. Imádom. Nyáron szeretem olvasni, méhek zümmögése mellett, mámorító illatú, balzsamos nyári estéken.

Philippa Gregory a királyregények koronázatlan királynője, a Tudor-kor szakértője. Erős egyéniség, ami a regényeiben is megmutatkozik, mondanivalóját és véleményét ügyesen szövi bele az írásaiba, úgy, hogy közben ügyel rá, hogy a tények megőrizzék a hitelességüket, ám ennek ellenére is rendkívül olvasmányos a stílusa. Könyvei mind a valós eseményeket dolgozzák fel, de a fehér foltokat saját következtetései szerint szokta kitölteni, az esetleges misztikus szálakat pedig nagyon szépen építi be a történeteibe. Szeretem. Stabil, megbízható, mindig tudom, hogy mire számíthatok tőle (és ez jelen esetben nem egyenlő az unalmas kiszámíthatósággal).

Elizabeth Strout a közelmúlt felfedezettje, az összes magyarul megjelent regényét olvastam, és habár nem nyűgözött le minden írásával, határozottan van benne valami, ami vonz magához. A Kisvárosi életek, az Amy és Isabelle és a Maradj velem zseniális alkotások. Egyszerű, mégis szuggesztív, szereti feszegetni a kínos témákat is. Viszonylag érzelemmentesen narrál, mégis minden érzést tökéletesen át tud adni.

Elizabeth Strout
Elizabeth Strout. Forrás.

Vladimir Nabokov, AZ IRODALMI GÉNIUSZ. Az ő könyvei a magas irodalom nívós képviselői. A témái sokszor kínosak, a humora nehezen érthető, magas műveltsége miatt pedig nehéz szellemi munka műveinek olvasása, a minőség példátlan, páratlan és kifogyhatatlan forrása. Nem csak írt, fordított is, kritikus is, illetve sakkfeladványszerző volt (nem mellesleg szinesztéta, ami befolyással volt alkotásaira is). Orosz származású amerikai szerzőként anyanyelvén és angolul is írt, két kultúra ismerője és megjelenítője, a szójátékok és a fekete humor kedvelője és nagymestere volt. Ő az a szerző, akire a zsenialitása, intelligenciája és műveltsége miatt nagyon felnézek. Ha valaki csak negyed annyira jó író, mint ő, akkor már elért valamit.

Ha horror vagy pszicho-thriller, akkor Stephen King. Még jó hogy a fantáziája és az írói képességei egyenes arányban vannak egymással, különben nem lennének ilyen jók a könyvei. Mindig meglep, borzongat, és mivel én elég félős vagyok (nem túl jó párosítás pszicho-thriller rajongó énemhez), sokszor eléri, hogy rettegjek. Nagyon érti a dolgát.

Ha pedig vers, akkor József Attila és Heinrich Heine. Nem is állhatna távolabb egymástól a lázas lelkületű, meg nem értett proletárköltő és a német romantikus költészet jeles képviselője, én mindkettejük művészetével tudok azonosulni. Innen is látszik, hogy milyen eklektikus ízlésem van.

EPILÓGUS

A lista persze sokkal hosszabb is lehetne, de a legjelentősebb kedvenceimet szerettem volna kiemelni, illetve azokat a szerzőket, akiket a legjobban szeretek, és akik a legnagyobb hatással voltak rám. Van sok olyan szerző is, akitől egy-két könyvet már olvastam, és tetszettek is, de még nem ismerkedtem meg velük annyira, hogy kedvenccé avassam őket. Nektek mik/kik a kedvenceitek? 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s