Könyves évzáró – 2020 számokban és élményekben

2020-ban végre elértem a kitűzött célomat: 35 könyvet szerettem volna elolvasni, ez sikerült is, 38 könyvet olvastam el, hármat hagytam félbe, egy olvasás pedig még folyamatban van, ezt valószínűleg még a héten befejezem. A 2021-es olvasásaim száma valószínűleg nulla, vagy nagyon kevés lesz, ennek az okáról röviden a poszt végén írok. Na, de lássuk a részleteket és a listákat!

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Fülszöveg
Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.

Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.

Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.

Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.

Tudorok

Novemberben olvastam el Philippa Gregory Tudorok könyvsorozatának utolsó részét, és ebben a bejegyzésben összességében szeretném értékelni a sorozatot, ugyanis vannak az egyes kötetektől független gondolataim az írónővel és az egyes részekkel kapcsolatban.

Nem fogom újra értékelni a könyveket (legfeljebb egy-két rövid gondolat erejéig), ha valakit érdekel, hogy konkrétan az adott részről mit írtam, itt elolvashatja, ez inkább egyfajta átfogó „elemzés” lesz.

Mielőtt konkrétan rátérnék a Tudorokra, egy kis bevezetővel kezdeném, akit ez nem érdekel, görgessen lejjebb, és ugorjon a lényegre.