Félévi könyves zárás – 2021

Nem szoktam időközi összefoglalókat írni, eddig mindig csak évzáró posztokat osztottam meg, de most kedvet kaptam egy féléves összegzéshez is, és lehet, hogy ezentúl ezek is rendszeresek lesznek.

A szemetesek a háttérben nagyon hangulatosak, tudom.

Év végén azt írtam, hogy az idei olvasásaim száma nagyon kevés vagy nulla lesz a tanulás miatt, nos, ehhez képest felülmúltam önmagamat, és eddig 21 könyvet olvastam el, ami egész jó arány ahhoz képest is, hogy tavaly egész évben 38-at sikerült befejeznem. Terveim szerint mostanra már túllennék a második szakvizsgámon is, de nem tudtam közvetlenül kétszer egymás után hosszabb szabadságra menni, így ősszel fogom csak megcsinálni, aminek következtében sajnos hosszabbra nyúlik majd a folyamat, mint szerettem volna, de ez van, ilyen az élet. Így viszont lett időm olvasni (leszámítva a januári-februári időszakot), amikor tanultam, és egy kisebb idegösszeomlást kaptam).

Na, de lássuk, miket olvastam! Szerencsére nagyrészt igazán jó olvasmányélményeim voltak, kevesebb olyan könyvet fogtam ki, ami nem annyira vagy egyáltalán nem tetszett, ezekkel viszont nagyon melléfogtam, mert azt gondoltam, nekem valóak lesznek, de tévedtem. Az egyik ilyen a Qualityland, a másik pedig a Rendes környék volt, a címekre kattintva olvashatóak az értékeléseim.

Amit viszont szerettem, azt nagyon, több új kedvencet is avattam, az egyik ilyen Otfried Preußlertől a Krabat, amiről nem írtam a blogon, de a Molyon megosztottam röviden a véleményemet, itt olvasható. Régi elmaradásomat pótoltam Kosztolányi Dezsőtől a Pacsirtával, újraolvastam ez egyik kedvenc szerzőm, Elizabeth Strout könyvét, a Kisvárosi életeket, valamint a Harry Potter és a Titkok Kamráját. J. K. Rowling krimisorozatát is elkezdtem végre, hihetetlenül beszippantott, teljesen függő lettem, elképesztően hangulatos könyvek, nagyon jó elmerülni bennük, olvasás közben tényleg úgy éreztem, hogy teljes mértékben ki tudok szakadni a valóságból, és nagyon szükségem volt már erre az érzésre. A sorból nem maradhat ki a Zabhegyező sem, ami hatalmas kedvencem, most is teljesen a hatása alá kerültem, elég hosszan írtam is róla. Olvastam pszichológiai témájú könyvet Almási Kitti tollából, és egy igazán különleges magyar sci-fihez is volt szerencsém, amit nagyon ajánlok mindenkinek.

A könyvvásárlások terén egy kicsit elszaladt velem a ló, eddig 46 könyv vándorolt hozzám innen-onnan (könyvesbolti vásárlás, internetes rendelés, antikváriumi kincsek, ajándékok), ami elég sok, főleg, hogy tavaly egész évben lett gazdagabb a könyvtáram 28 könyvvel. Jó lenne csökkenteni az itthoni olvasatlan kötetek számát, szerintem ez minden könyvmoly számára kihívás, de olyan szinten pörög a könyvpiac, hogy képtelenség lépést tartani vele, mind olvasásügyileg, mind anyagilag. Nem is akarok egyébként, de bőven akad azért olyan kötet, ami engem is érdekel, e mellett ugyanúgy vágyom a klasszikus olvasmányokra, és jelenleg 90 olvasatlan könyvem is várakozik a könyvespolcaimon, úgyhogy nehéz ügy ez. Nem azért, mert x könyvet el akarok olvasni egy év alatt, számomra az olvasás sosem volt verseny, hanem mert annyi minden érdekel, több témában is szívesen olvasnék egyszerre, és olyan sokszor állok döntésképtelenül a könyvespolc előtt is, hogy mit is válasszak, mert ezt is olvasnám, azt is olvasnám, mindent olvasnék. Egyébként erősen hangulatfüggő nálam, hogy mit olvasok, sosem vált be, ha bármit is elterveztem. Írtam én már szép hosszú listákat, hogy mit fogok elolvasni egy adott hónapban vagy évszakban, de soha nem lett belőle semmi, max. egy-két könyvet olvastam el a listáról, a többi elem teljesen „kicserélődött”, és mást olvastam helyettük.

Február végén készítettem egy Instagram fiókot a blognak, ha érdekelnek a tartalmaim, kuloncvelemeny néven tudtok követni. Nagyon sokáig távol tartottam magamat a közösségi oldalaktól, ez most sem változott túl sokat, a tartalmakat nagyon megszűröm, főleg könyvekkel, zenével, utazással és lakberendezéssel kapcsolatos oldalakat követek, és nem görgetem órákig a hírfolyamat, nem ez tölti ki a napjaimat. Néhány hónapja azonban mindig sikerült olyan jó könyves képeket készítenem, elkapott a vágy, hogy megosszam őket, de amióta megcsináltam a fiókot, közel sem sikerülnek olyan jól a képeim. Na, mindegy.

Aztán miután átvészeltem az első szakvizsgám viszontagságait, létrehoztam egy kötetlenebb, napló jellegű blogot, mindenféle vegyesvágott tartalommal, ahol halandzsázok össze-vissza, nem is érdemes olvasni, de ha esetleg valakit mégis érdekel, The Lost Interview Tapes néven itt megtalálja.

Március végén jelentkeztem a Merítés pályázatára, amiben új szerkesztőket kerestek, és sikeresen felvételt nyertem a csapatba. Aki esetleg nem tudná, a Merítés a Moly (moly.hu) könyves közösségi oldalon egy irodalmi és kulturális válogatás a az oldalon megosztott tartalmakból (karcok, idézetek, könyvértékelések, kihívások, stb.). Célja a legfrissebb és legfontosabb anyagok bemutatása a könyves világ berkeiből. Különböző rovatok foglalkoznak az egyes műfajokkal, s néhány, az irodalmon kívül eső területtel is, minden hónap 10-én vagy 11-én jelenik meg. Én A hónap külföldi írója rovat szerkesztésére jelentkeztem egy másik mollyal együtt, így felváltva szerkesztjük, az enyém minden páros hónap. Eddig egy rovatom jelent meg, amiben Elizabeth Strouttal foglalkoztam, itt olvasható, de rengeteg témában készül rovat, szerintem mindenki talál az érdeklődésének megfelelőt, jó szívvel ajánlom, olvasmányok tekintetében is lehet inspirálódni. Minden, a Merítésben ajánlott könyv felkerül egy listára, ha tematikus olvasmányt kerestek, itt lehet böngészni is: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Májusban egy Kindle boldog tulajdonosa lettem. Sokat ingázok és utazok, és nehéz mindig a vastag könyveket cipelni, ráadásul rendszeresen olvasok a MEK-ről letöltött könyveket is, és ez mobiltelefonon nem a legkényelmesebb (az Anna Kareninát így olvastam el, kemény volt). Arról nem is beszélve, hogy így könnyebben juthatok majd hozzá idegen nyelvű olvasnivalóhoz is. A papírkönyvek természetesen nem fognak kikopni az életemből, egyszerűen csak egyszerűbb lesz így az olvasás sok helyzetben. Végre olvashatok étkezés közben is, eddig soha nem mertem, féltem, hogy leeszem vagy leiszom a könyvet, nem alaptalanul, csokoládéval már sikerült egyet-kettőt összemaszatalnom, sőt van vérfoltos könyvem is, de az egy másik történet. Bűncselekmény nem történt, az én vérem van rajta, egyszer majd elmesélem, mi történt (nem egy szép eset). :)

Júniusban életem első kéziratát véleményezhettem, amiről egyelőre nem mondhatok semmit, de nagyon izgalmas élmény volt. A történet teljesen levett a lábamról, igazán hiánypótló kötet lenne a magyar könyvpiacon. Remélem, előbb-utóbb ott lesz majd a könyvesboltok polcain. Ha így lesz, ígérem, írok majd, hogyan zajlott az egész folyamat, és hogyan “dolgoztam”, és magáról a könyvről is hozok majd értékelést.

Azt pedig majd’ elfelejtettem, hogy június 19-én megírtam a 100. bejegyzést, ami A selyemhernyóról és a Gonosz Pályáról szól.

Szeretnék tőletek ajánlást kérni, ha tudok igazán tartalmas külföldi könyves bloggereket, vloggereket ajánlani, kérlek írjátok meg hozzászólásban, nagyon nehezen találok olyanokat, akiket szívesen követnék. Téma szempontjából inkább a klasszikus és kortárs szépirodalom érdekel, és nem a fancy Instagram fiók a lényeg, hanem hogy valóban eredeti legyen a tartalom.

Így visszaolvasva elég sűrű és tartalmas volt számomra 2021 első féléve, pedig nem mindig így éltem meg, de nem csoda, hogy nagyon elfáradtam, napi 12-13 órát (utazással együtt) vagyok távol itthonról a munka miatt, nem volt könnyű mindig mindent beszorítani, úgy, hogy azért az olvasáson kívül sok minden más is van az életemben. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg Budapesten élek, de a családom és mindenki, akit szeretek vidéken él, ezért sokat szoktam haza is utazni, ami fárasztó és hosszú, csak a vonatút két és fél óra, Budapesten hazajutni még plusz egy óra… Ráadásul az utóbbi időben mentálisan sem voltam igazán a topon (és akkor nagyon enyhén fogalmaztam), erről egy picit bővebben a Bátran élniről szóló értékelésemben írtam, szóval összességében véve egész büszke vagyok magamra, mert egy nehéz időszak van mögöttem, és még közel sem mondhatom, hogy teljesen jól vagyok, de már alakulok.

És akkor meséljetek ti is! Hogy vagytok? Hogy telt az első félévetek? Miket olvastatok, voltak köztük maradandó élmények?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s